„Irodalomom tár”

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Fésűs Éva: Az ősz

Hűvös őszi szélben
sárga pille táncol,
nem is pille, hanem
falevél az ágról!

Nem is egy, hanem száz!
Hull az erdő lombja,
okos kis sündisznó
derékaljnak hordja.

Mélyebbre húzódott
a vakond a földbe,
oduja nyilását
a mókus betömte.

Madárka csattog,
elhagyatott fészken,
csak a szép kikerics
virul még a réten.

De mire a lombok
táncukat eljárják,
leveti majd ő is
szép sziromruháját.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a
dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki
csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi -
csak a szádat
tátsd ki!

Tarbay Ede: Ősz-anyó

Kontyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.

Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.

Mártonnapi versek, mondókák:

” Szent Mártonnak ünnepén

Égő lámpást viszek én,

Világítson mindig minékünk.

Ahol járunk, s ahová megyünk.

Pogány volt ő, s katona,

Élt mint isten bajnoka.

kettévágta díszes köpenyét.

Betakarta koldúsoknak testét.”

”Harangoznak délre,

Lipapecsenyére,

Nincs itthon a gazda,

megeszi a macska.”

”Libuskáim egytek,

Szép kövérek legyetek.”

” Márton lúdja melle veres,

Lészen a tél hideg deres.

Ha pedig Márton fehér,

lészen a hideg, havas a tél.”

” Nincs szebb madár , mint a lúd

Nem kell néki gyalogút,

Télbe nyárba mezítláb

Úgy kíméli a csizmát.”

Réce, ruca, vadliba jöjjenek a lagziba!

Kést, kanált hozzanak, hogy éhen ne haljanak!

Ha jönnek, lesznek, ha hoznak esznek!

Október, november, december

Ber, ber, ber

Fázik benne az ember!

Szalai Borbála: Levél Télapónak

Kedves öreg Télapó!
Azért írok levelet,
úgy kéne egy hintaló,
hozzál nekem, ha lehet.

És még hozzál vonatot,
autót,labdát,furulyát,
fenyőt is,egy jó nagyot,
meg egy élő kiskutyát!

Tisztelettel: Kiss Balázs,
nagycsoportos óvodás.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.

Kányádi Sándor Ez a tél

Hónapsoroló

Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.

Tarbay Ede: Hó, hó, hó...

Hó, hó, hó,
fehér csillag-takaró.
Kucsma ül a lámpán,
bunda házak hátán,
lepedő a réten,
köpönyeg a kerítésen,
foszlik,
porzik,
kavarog a szélben.
Hó, hó, hó,
fehér csillag-takaró.

Szepesi Attila: A bohóc

Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.

Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.

Csupa fintor, csupa folt,
csupa masni, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.

Ráhangoló

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák

járják a bolondját:

dínomdánom, vigalom-

nincs a táncra tilalom.

Maskarások, bolondok,

rázzátok a kolompot :

takarodjon el a tél-

örvendezzen aki él.

Mondóka

Azért varrták a csizmát,hogy táncoljunk benne

Ha rongyos is foltosis, illik a tánc benne.

Hej, guci, gala guci ki guba!

Dirmeg, dörmög a medve

Nincsen neki jó kedve

Alhatnék mert hideg van

Jó lesz bent a barlangban.

Kitapodott a medve

De csak nem lett jókedve

Kifordult,megfordult

Visszalépett megmordult.

Dobi-dovi hátán

Rakoncai pálcán

mond meg nekem...

melyik újjammal

böktelek meg.

Höc, höc katona

Ketten ülünk a lóra

abrakot a csikónak

nyagyott ugrik..

Ciróka-maróka

Mitfőztél?-kását

Hová tetted?

A patkára

Megette a kiscicája.

Szabó Lőrinc: A szél meg a na

Licskes-lucskos öreg bácsi,
Hujj, hujj én a szél vagyok!
Kék udvarban seprűjével
Megkergette a napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: bujj, bujj, bujj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a napot;
megkergette,
utolérte,
jól megverte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hová tette?
Zsebre tette a napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.

Szabó Lőrinc: Tavasz

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb és boldogabb!"

Móricz Zsigmond: A veréb

Kendermagot talált
a veréb, s így csarált:
"Egyedem,
begyedem,
megegyem?
Ne egyem?
Jó vón zsákba szedni,
Holnap elővenni!
Egyedem,
begyedem,
betegyem?
Kivegyem?
Ej, első a hasam,
éljünk ma urasan!
Egyedem,
begyedem,
ne, begyem;
ne legyen!"

Petőfi Sándor Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!